Long slow informative read perfectly suited for the reference shelf. ( )

Johnson’s a very good writer, knowledgeable and intelligent, sometimes almost able to convince that his slant is no slant. Worth wondering if he’s right even if you’re sure he’s not. ( )

Négy csillag, annak ellenére, vagy éppen azért, mert időnként padlizsánszínűre vitatkoztam a fejem vele. Kezdjük azzal, hogy Johnson abból az alaptézisből indul ki, miszerint a keresztény vallás és erkölcs relativizálódása olyan űrt hagyott maga után a XX. században, amit szükségszerűen a nietzsche-i hatalom akarása-érzés töltött be – ami gondolatnak felettébb termékeny, de csekély történelmi ismereteim alapján nem úgy rémlik, mintha a XX. századot megelőző időszakban turbékoló gerlepár lett volna ez a szerencsétlen kontinens. Az ő világában az olyan eszmék, ideológiák vagy gondolatok, mint a relativitás törvénye vagy az egzisztencializmus egész nemzetek viselkedésére vannak hatással. Ebben is biztos van igazság, de a magam részéről nem látom bizonyíthatónak, hogy mondjuk egy balassagyarmati pék vagy egy mórahalmi gyümölcskertész szavazatai mögött Sartre marxista tévtanait kell sejtenünk. Ettől függetlenül le a kalappal Johnson előtt, mert az építmény, amit felhúzott saját világnézetére, hibátlan és lenyűgöző, külön értékelem, hogy tényeit egy enyémtől különböző világnézet fényében vizsgálhatom. Bár meglehetősen ambivalens érzéseim voltak az olyan provokatív stílusú* részek olvasásakor, mint a spanyol polgárháború időszaka vagy a dekolonalizáció, ugyanakkor Johnson egyrészt véleményt nyilvánít és nem prófétál, másrészt pedig adatai és magyarázatai helytállóak**. Ezek az ambivalens érzések pedig nagyon hasznosak, mert világosan rámutatnak, hol vannak a lyukak az én érvrendszeremben, amiket be kell tömködnöm, mielőtt belevágok legközelebb egy világnézeti disputába.

Viszont ez az utószó, ez csapnivaló. Körmendy Zsuzsanna vagy nem mélyedt el a műben, vagy csak szeretett volna egy kis aktuálpolitikai szájfényt adni hozzá***, mert annyi esett le neki, hogy Johnson szerint a kommunizmus meg a fasizmus édestestvérek. Ami egyrészt nem új elmélet, másrészt csak egy következménye a johnson-i alapgondolatnak: hogy a XX. század az egyéni jog és az állami hatalom küzdelmeként is felfogható, ahol utóbbi iszonyatos rémtettektől sem riad vissza, hogy az előbbit (akár liberalizmus, akár piacgazdaság formájában jelenik meg) maga alá gyűrje. Egyáltalán nem kérdés, hogy Johnson ebben a küzdelemben kinek a pártján van. Jellemző, hogy bár a demokratákat vagy liberálisokat gyakran gúnnyal kezeli, de az autokratákat és nacionalistákat mindig dühvel, sőt helyenként gyűlölettel****. Johnson kevesebb államot akar, olyan kormányokat, akik engedik polgáraiknak, hogy azok maguk döntsenek érdekeik felől – hogy az egyén mit kezd ezzel a szabadsággal, az persze más kérdés. Johnsonnak sem tetszik sok minden, bele is mászik a szerintem felettébb ingoványos erkölcsi relativizmus fogalomkörébe, de nem szabad elfelejteni: legfeljebb a tanító rangjára pályázik, semmiképpen sem a törvényhozóéra. És hát tanítson, semmi kifogásom ellene.

Más. Mindig rájövök, mennyivel jobban tudom a keresztény konzervatívok érveit akceptálni, mint a nacionalistákét. Talán mert előbbiek gondolataiban a hagyomány elemei dominálnak, és abban mégis találni valami kézzelfoghatót. Viszont a nacionalisták a nemzeti érdek és nemzeti gondolat mentén érvelnek, ami színtiszta absztrakció. Az absztrakciók ellen pedig nem lehet észérvekkel védekezni. No persze Johnson nem a keresztény konzervatívok azon csoportjába tartozik, akiket módom van személyesen megtapasztalni. Lehet, nem is létezik olyan. Mese csak.

* Példának okáért Johnsonnak nagy öröme telik abban, hogy szívének kevéssé kedves személyekről gúnyos anekdotákat illesszen a szövegbe. Amit helyén kell kezelni, még ha időnként bűnösen mulatságos is.
** Nyilván nem mindig. Egy ízben Kádárt „gyűlölt vezetőnek” nevezi – ezt például nem tudom, honnan szedte. A II. világháború esetében pedig betéved kicsit a „ha”-k világába: ha Hitler nem a Szovjetuniót, hanem a brit Közel-Keletet támadta volna meg, akkor akár meg is nyerhette volna a háborút – na ja, ha nem ő lett volna Hitler, akkor megnyerhette volna, viszont ha nem ő Hitler, akkor talán ki sem robbantja. Meg aztán ha Hitlert a müncheni sörpuccs után nem egy szanatóriumszerű tanintézménybe viszik, hanem agyonlövik (ahogy például a baloldali forradalmárok esetében volt szokás), akkor ide se vonulnak be az oroszok, és Magyarország maga lenne a paradicsom, a szőke holland gazdasági emigránsok sorban állnának Hegyeshalomnál, csak hogy beengedjük őket. Ha. Ha. Ha.
*** Talán ennek tudható be, hogy az eredeti, értékítélettől mentes alcím (A History of the World from the 1920s to the Year 2000) helyett a jóval szájbarágósabb A huszadik század igazi arca magyarítást választották. Pedig hát hol mond Johnson olyat, hogy az ő véleménye az „igazi”? Kicsit olyan ez, mintha a Bűn és bűnhődést Makai úgy fordította volna, hogy A szemét Raszkolnyikov. Vagy az ellenkező véglet: Szabó Lőrinc a Tess of the D'Urbervilles-t úgy, hogy Egy tiszta nő. Ja, hogy ez megvolt…
**** Amely gyűlölet igazából nem is tudom, hogy fér össze a keresztény szemlélettel. ( )

My edition is through the Eighties. Paul Johnson writes tomes of history, and this is no exception. The topic is broad, and he covers a lot, but with enough depth to satisfy. ( )

Paul Johnson is a great historian. ( )

A very readable account of the 20th century. I was fascinated by the account of constant warfare between Serbs, Albanians and in the Baltics. Two world wars didn't change much. ( )

Paul Johnson is a British journalist, a believing Catholic--and a conservative. That will put some people off--although it's notable I saw more than one review from readers who said in spite of that they found this book incisive and readable. For me it wasn't something off-putting but something I sought out. Having grown up on Manhattan's Upper West Side from kindergarten to college I was exposed almost exclusively to a left-wing narrative of history. I wanted to hear from the other side, and yes you can detect a right-of-center sensibility here. But for that very reason I found invaluable a slant on history that was new to me. And actually a lot related here new to me that isn't necessarily left or right--but just history that, perhaps because Johnson is British, is more rounded and less Americancentric.

I remember in particular his take on the Perons, glamorized in the musical Evita. I was astonished really to learn that at the end of World War Two, Argentina had a standard of living, balance of trade and sound currency comparable to the United States or Great Britain--before the Perons got hold of it. What a might-have-been--if Argentina had not fallen to the Peron from of state one imagines it could have provided a model and source of stability to all of Latin America. I had thought it had always been some poor, banana republic even before Peron--very much not the case. It's surprising little tidbits like this that made the book so worthwhile. ( )

One of the best books I've ever read ( )

A grand thousand-page history - just the way I like em. Covers many interlocked subjects and discusses them all in an imaginative and brilliant style. Flows freely from one subject to the other, and includes miniature portraits of the towering figures of the time.

Be warned, this book was written in the latter part of the 20th century, and the author has a fiscal conservative view. Perhaps then it could be justified, as capitalism was at the time a lesser evil than totalitarianism - but now the excesses of the free market have wreaked havoc on the world, and that ideology is starting to fall out of favor. There are some factual errors, too, but they do not detract from the reading experience too much.

Recommended for people who can handle big thick history books and not be overwhelmed by the wealth of information from them. ( )

Great book, great survey of 20th Century history and events ( )

I have not read this 870 page book. However, I have skimmed two parts which I find questionable: Johnson writes about the large Allied bombing of Dresden and that 135,000 were killed. For this number he cites David Irving. Irving's number has been seriously critized and had Johnson had any thorough command of World War II history and historians he would not have faulted there. The second issue is in the beginning chapter 'A relativistic world' where the physical notion of relativity is mentioned along moral anarchy. Relativity just happens to share the name with (moral) relativism. Had Einstein chosen the name 'space-time theory' would Johnson still have mentioned it? I doubt. The mixup of physics hard theories with 'intellectual' social sciences has been ridiculed by Alan Sokal, and I find that Paul Johnson in his opening chapter makes just such a mistake.

2439. Modern Times: The World from the Twenties to the Nineties Revised Edition, by Paul Johnson (read 8 Mar 1992) This is a most excellent book, written by a man who was an English journalist and since the 1980's has been mostly a writer. The first edition of this book was published in 1983 and this Revised Edition is a mere reprint of the earlier book with a new chapter, chapter 20, added covering the period 1983 to 1991. But what a change in outlook in the last chapter! Everything was gloom-filled till the last chapter--now the good is triumphant! And the book ends in earlier 1991 and so does not include the August coup in Russia nor the end of the USSR! The author is very opinionated and some of his views really startle but in general I in my conservative old age really liked what he had to say. But one of his startling views: Harding and Coolidge were great presidents! The book is really a tour de force though it covers in a sentence many things I have read whole books on. The book is indeed a major full-scale analysis of how the modern age came into being and where it is headed. I like the book so much I'd like to read the author's The Birth of the Modern: World Society 1815-1830. ( )

Though Johnson clearly has an axe to grind--his tendencies are libertarian-conservative--this is a solid history of the short 20th century (from the U.S. economic expansion of the '20s to the fall of Communism in Eastern Europe), extremely insightful, and a useful reference for anyone who wants to understand how the awful last century came to pass. He is especially strong on the aftermath of World War II, with the retreat of European imperialism and the chaotic post-colonial world. ( )

Modern history

Not Read